Esztergom az én szememmel,

Fiatal életem elején sokáig egy helyen laktam, Dunaújvárosban. Aztán érettségi után nagyot fordult velem a világ, és szinte minden évben máshol kötöttem ki a tanulmányaim miatt. Így laktam Székesfehérváron, Budapesten, és még Veszprémben is.

Mivel ezekben az időkben még a tanulásra és annak finanszírozására fordítottam a bevételeimet, fotózásról csak álmodoztam, illetve egy kezdő gépet vásárolhattam. Ezekről a helyekről ezért nem, vagy kevésbé készültek fotóim. 

Aztán persze jött az első munkahely, majd a hosszú távú tervek miatt (család, ház, stb.) a második. Végül így kötöttem ki Esztergom mellett, Dorogon.

Bár a sulik miatt sok helyen laktam, igazán a saját városomat szerettem, mert még is csak ott nőtt föl az ember, azt ismerte... A 3, tényleg szép város közül egyedül Budapest volt, ami elvarázsolt. (A mai fejemmel, azonban már ott sem laknék hosszabb távon!) 

Így kihívásnak tekintettem Esztergomot. Tudtam, hogy meg kell szeretnem minden bújával-bajával együtt, mert sok időt szándékozom itt eltölteni :)

Ma már bevallom, nem volt nehéz dolgom, és minden egyes újabb fotós séta alkalmával, újra megbizonyosodom arról, hogy egy nem éppen „modern” város, mennyire elbűvölő tud lenni, még romosságában is.

Eleinte persze én is a fő látványosságokat fotóztam, Bazilika, Mária Valéria-híd, és ez pepitában Párkányból.

Majd jöttek a részletek:

Aztán jöttek a mindennapok, egyre több mindent láttam meg a városból, az emberekből, a vidék hangulatából, a táj változatosságából és szépségéből. Így a témák szépen belopták magukat a keresőm célkeresztjébe:

Tegnapi sétám után pedig úgy érzem, sok tartalék van még ebben, és sok lerágott csont. De azért itt vannak az én csontjaim és tartalékaim:

Még több képet találhattok Esztergomról a Zsuska Photo névre keresztelt facebook oldalamon.