2012. szeptember 15., szombat

A Nap nyugodni tér….


Nem is tudom mikor kezdődött igazán a szenvedélyem a naplementék iránt. Talán még akkor, mikor sokat kellett utazgatnom. Ebben az időszakban bizony sokszor esteledett rám és mivel jobb dolgom úgyse nagyon volt, hát nézelődtem.  Aztán mit is láthat az ember fia két város között? Főleg mondjuk, télen?
Megmondom én! Városokat, falvakat, pusztát, erdőt, és persze az eget. Sok ember számára fel se tűnik, néha milyen szép égképeket produkál a természet. Csak azt nézik, süt-e a nap vagy mennyire borult be. Ha „bárányfelhők” jelennek meg, azt talán még észreveszik. De a többit nem! Pedig néha micsoda  jelenségek vannak!! De erről a témáról majd egy másik alkalommal.

Szóval buszozgatásaim és vonatozgatásaim során rengetegszer láttam a naplementét. Így nyáron, télen, ősszel, tavasszal, vihar előtt, után, tikkadó hőségben, vagy havas tájjal.  Ezért amikor megszereztem az első igazi gépemet. El is kezdtem ezeket fotózni. Mert egész egyszerűen „kéznél” volt a téma. Később már vadásztam rá. És bizony, volt, hogy csúnyán le is maradtam a megörökítésükről, mert nem volt nálam gép.

De hogy mit is szeretek benne, miközben mondhatnánk, hogy „tucat termék” ?  Aki igazán megfigyeli, látja, sosincs két egyforma naplemente. Mindegyiknek meg van a maga különlegessége. A fények, a felhők, a táj, vagy épp egy élethelyzet. Az egyetlen biztos pont, a Nap mindig nyugodni tér!  Nem is gondolnánk, hogy az a pillanat, amikor a Nap tényleg eltűnik a horizont fölött/alatt, csupán néhány másodperc. Olyan gyorsan történik, hogy nem is hisszük el, néhány perccel azelőtt még egy hatalmas vörös korong volt ott, ahol már csak, szinte szó szerint, csak a hűlt helyét látjuk.  Szóval, akár kihívás is lehet, egy-egy igazán nagy pillanat megörökítése. 

Egyszóval, lehet sokan/mások elcsépeltnek, giccsnek, unalmasnak tartják. Én imádom. Szeretek játszani a színeivel, a fényeivel.  Élvezem, hogy színesben kontúrozhatok vele tárgyakat, épületeket, embereket. Jó látni, hogy különböző beállítások mellett teljesen más képeket is készíthetek ugyanarról a témáról.
Viszont, hogy ne csak a betűket koptassam, megmutatom, én hogy látom a Nap nyugovóra térését, azaz a naplementét:





Még több naplementés fotót a pofakönyvön a Zsuska Photo oldalon találtok :)

2012. szeptember 13., csütörtök

Surf's up!


Szeptember első hetét a Velencei tavon kezdtük, egy jó kis evezős programmal. Amellett, hogy 13 kilométert eveztünk le a második napon, és újra megtaláltuk a "pocsolya" részt, ismét enyhe mocsárszagot összeszedve, sikerült azért néhány fotót is kattintanom.

 Bár a természetet és a tavat szerettem volna lencsevégre kapni, a nagyobb hullámzás miatt, a második napon már nem vittem gépet, féltettem. (Kicsit el is voltam keseredve, mert ez a második ilyen alkalom volt.)

 No sebaj, legalább megpróbáltam.

 Aztán jött a csütörtök, a szeles nap. Roland ki is nézte magának, mert tudta, hogy akkor lesznek lenn a szörfösök, akiket meg akart „lesni”. Gondoltam – és ki is lettem oktatva, hogy ez nekem is jó fotótéma – így kivittem magammal a masinériát.

Nem bántam meg. Bár a délelőtti fotózást erős borús időben csináltam, a délutáni ragyogó napsütés és a kellemes surlófény kárpótolt mindenért.

 Először a partról próbáltam lőni a képeket és messziről. Így egyre közelebb és közelebb mentünk a „központhoz”, végül kikötöttem a „vízre bocsátó” stégünkön. Ami, mondanom sem kell, hullámzott rendesen J

Szóval dacolva az elemekkel, azért ellőttem néhány képet:









 Még több szörfös fotót itt találni :)