A Nap nyugodni tér….

Nem is tudom mikor kezdődött igazán a szenvedélyem a naplementék iránt. Talán még akkor, mikor sokat kellett utazgatnom. Ebben az időszakban bizony sokszor esteledett rám és mivel jobb dolgom úgyse nagyon volt, hát nézelődtem.  Aztán mit is láthat az ember fia két város között? Főleg mondjuk, télen?

Megmondom én! Városokat, falvakat, pusztát, erdőt, és persze az eget. Sok ember számára fel se tűnik, néha milyen szép égképeket produkál a természet. Csak azt nézik, süt-e a nap vagy mennyire borult be. Ha „bárányfelhők” jelennek meg, azt talán még észreveszik. De a többit nem! Pedig néha micsoda  jelenségek vannak!! De erről a témáról majd egy másik alkalommal.

Szóval buszozgatásaim és vonatozgatásaim során rengetegszer láttam a naplementét. Így nyáron, télen, ősszel, tavasszal, vihar előtt, után, tikkadó hőségben, vagy havas tájjal.  Ezért amikor megszereztem az első igazi gépemet. El is kezdtem ezeket fotózni. Mert egész egyszerűen „kéznél” volt a téma. Később már vadásztam rá. És bizony, volt, hogy csúnyán le is maradtam a megörökítésükről, mert nem volt nálam gép.

De hogy mit is szeretek benne, miközben mondhatnánk, hogy „tucat termék” ?  Aki igazán megfigyeli, látja, sosincs két egyforma naplemente. Mindegyiknek meg van a maga különlegessége. A fények, a felhők, a táj, vagy épp egy élethelyzet. Az egyetlen biztos pont, a Nap mindig nyugodni tér!  Nem is gondolnánk, hogy az a pillanat, amikor a Nap tényleg eltűnik a horizont fölött/alatt, csupán néhány másodperc. Olyan gyorsan történik, hogy nem is hisszük el, néhány perccel azelőtt még egy hatalmas vörös korong volt ott, ahol már csak, szinte szó szerint, csak a hűlt helyét látjuk.  Szóval, akár kihívás is lehet, egy-egy igazán nagy pillanat megörökítése. 

Egyszóval, lehet sokan/mások elcsépeltnek, giccsnek, unalmasnak tartják. Én imádom. Szeretek játszani a színeivel, a fényeivel.  Élvezem, hogy színesben kontúrozhatok vele tárgyakat, épületeket, embereket. Jó látni, hogy különböző beállítások mellett teljesen más képeket is készíthetek ugyanarról a témáról.

Viszont, hogy ne csak a betűket koptassam, megmutatom, én hogy látom a Nap nyugovóra térését, azaz a naplementét:

Még több naplementés fotót a pofakönyvön a Zsuska Photo oldalon találtok :)

Surf's up!

Szeptember első hetét a Velencei tavon kezdtük, egy jó kis evezős programmal. Amellett, hogy 13 kilométert eveztünk le a második napon, és újra megtaláltuk a "pocsolya" részt, ismét enyhe mocsárszagot összeszedve, sikerült azért néhány fotót is kattintanom.

 Bár a természetet és a tavat szerettem volna lencsevégre kapni, a nagyobb hullámzás miatt, a második napon már nem vittem gépet, féltettem. (Kicsit el is voltam keseredve, mert ez a második ilyen alkalom volt.)

 No sebaj, legalább megpróbáltam.

 Aztán jött a csütörtök, a szeles nap. Roland ki is nézte magának, mert tudta, hogy akkor lesznek lenn a szörfösök, akiket meg akart „lesni”. Gondoltam – és ki is lettem oktatva, hogy ez nekem is jó fotótéma – így kivittem magammal a masinériát.

Nem bántam meg. Bár a délelőtti fotózást erős borús időben csináltam, a délutáni ragyogó napsütés és a kellemes surlófény kárpótolt mindenért.

 Először a partról próbáltam lőni a képeket és messziről. Így egyre közelebb és közelebb mentünk a „központhoz”, végül kikötöttem a „vízre bocsátó” stégünkön. Ami, mondanom sem kell, hullámzott rendesen J

Szóval dacolva az elemekkel, azért ellőttem néhány képet:

 Még több szörfös fotót itt találni :) 

Júliusban történt - Sárkányhajó verseny Esztergomban

Még tavasszal tudtam meg, hogy sárkányhajó verseny kerülhet megrendezésre az esztergom-kertvárosi Palatinus-tavon. Már akkor, nagyon terveztem, hogy mit és hogyan kellene fotózni, illetve kamerázni. Egy leendő filmhez végül már májusban megtaláltam a megfelelő zenét. Elképzeltem mit, milyen beállítással lenne jó filmezni. A szervezőt pedig (mivel van szerencsém jobban is ismerni) faggattam, mikor is kezdődik majd az egész, mert már a hajók meghozatalakor ott akartam lenni. :)

Végül eljött július 1., és már reggel 6-kor ott tobzódtam, mert állítólag akkor érkeztek a hajók. Aztán negyed óra várakozás és egy-két kattogtatás után, úgy döntöttem hazamegyek és megreggelizem, mert nem hogy a hajók nem voltak sehol, de még a helyszín is 7 lakat alatt állt :)

Egy órával később érkeztem vissza a még mindig kicsit kihalt parkolóba, de ekkor már kedves (és tényleg kedves) biztonsági őrök fogadtak. Kezdtem optimista lenni! Nem sokkal később a várva várt hajók is megérkeztek, velük együtt pedig a verseny résztvevői is elkezdtek csordogálni a partra.

Na ekkor már nekem sem kellett több és elkezdtem kattogtatni. Hogy mit? Mindent, amit értem és megláttam és el tudtam csípni J

Fotóztam stégen, fekve, állva, guggolva, a tóban derékig állva, főleg, amikor megláttam, hogy onnan lehet a célba érkezést a legközelebbről látni. Nem mondom, a levágott nádas, néha nekem is megszúrta a tappancsom, és sokat álltam a napon, de minden egyes percét megérte, még a szénné égett bőröm ellenére is J

A nap során több száz fotót „lőttem” és be kell, valljam egyetlen egy filmkockát sem forgattam (többek között, mert a háttérsegítségem is elmaradt…). Így hiába voltak meg a snitt elképzeléseim és a zeném, végül „csak” fotók lettek:

Az indulási pont...

Első igazi blogbejegyzésemként kedvenc képeimből adnék mazsolákat

A képeim java része az elején még egy Fujifilm Finepix s8100fd-vel készültek. Ez volt az első “komolyabb” fényképezőm. Itt már én állítottam a fény és rekeszértékeket Nagyon szerettem. Tulajdonképpen még most is meg van, csak szervízelés alatt áll. De akkor, a képek a kezdetekből, és az újakból is egy-egy szem:

A kezdetek

Minden kezdet nehéz. Így blogot írni is. Először csak magamat kellene bemutatnom néhány sorban úgy, hogy nagyjából megfelelő képet kapjanak rólam és az általam űzött tevékenységről az oldalra látogatók. Szerintem ez az egyik legnehezebb dolog itt az internetes világban. Szóval erőt veszek magamon, és megteszem az első lépéseket.

Becses, szüleimtől kapott nevem: Fábián Zsuzsanna. Az oldalt a fotózásommal kapcsolatban hoztam létre, mert nagyon-nagyon szeretek kattogtatni. Sokszor sikeresen, sokszor (többször, mint az előbbi) sikertelenül. De nem adom fel! “Vak tyúk is talál szemet!” Tanulok másoktól és a saját hibáimból, vagy próbálkozásaimból is.

A “gépparkom” egy Nikon D3100-as DSRL (digitális-tükörreflexes) gépből, a hozzá tartozó 18-55mm-es, és egy eléggé új 55-200 mm-es NIKKOR objektívből áll. Persze vannak hozzá extráim, mint szűrők, állvány, jó képszerkesztő program

Az egész fotózást még főiskolás koromban, úgy jó 6 évvel ezelőtt kezdtem el, csak úgy mint mások, hobbiból. Szerettem volna megörökíteni a világ azon dolgait, amelyek számomra fontosak, szépek, és érdemesek arra, hogy gyönyörködjünk bennük, vagy nevessünk rajtuk, vagy a látvány által érezzük, hogy ezekért érdemes élni. Ebből következően, a képeim java része természet fotó. Nem vagyok az a nagy természetbe járós, de szeretem amikor süt a nap, a fényével játszik a fák levelein át, a mezőkön vagy az ember által épített tárgyakon. Imádom, amikor nyáron habos-babos felhők pattannak ki az égből, vagy télen a köd épp hogy csak a föld felett kúszik. Szeretem a színeket, éppen ezért nagy gyengém a naplemente vagy a hajnali napkelte. Persze a természet mellett szívesen fotózom az érdekes épületeket, embereket, családot, vagy akit/amit épp mellém sodor az élet.

Egyszóval jöhet bármi, ami tetszik! Technikámat illetően pedig egyet mondhatok, erősen tanulok. De nem riadok vissza (nagyjából) semmitől, így ha kell, akkor akár hason fekve fotózom az Akropolisz tetején is.

A fotózás mellett persze még sok más hobbim is van. Talán túl sok is! Szeretek filmeket nézni, rengeteget olvasni, varrni, hímezni, vagy éppen csak aludni. És persze a sok hobbi mellett, néha dolgozni sem árt….